NemZeneakadémia

Ha a rapzene kerül szóba a legtöbb embernek nem sok jó dolog jut az eszébe. Egoista nagyfiúk ülnek tunningolt kocsikban aranylánccal és arról szövegelnek, milyen nehéz sorból emelkedtek fel, és persze mindenki bólogat. Vagy a partykról és csajokról megy a rap, miközben ugyanúgy bólogatnak és mutogatnak. Sajnos nem véletlen ez ugrik be a legtöbb embernek, hisz ezt látni az MTV-n (már ha nagy ritkán ad még klipet), és amúgy is a rapzenék túlnyomó része még mindig ilyen. Van pár téma, és mindig azok körül forog az összes szám, nem túl sok eredetiséggel elmesélve ugyanazt.

De ne higgyük, hogy a rap tényleg csak ennyi lenne. Itt is egy pozitív -ha nem a legpozitívabb- példa a korunkból. Ő Macklemore. Sok helyen tetten érhetjük a minőséget, amit képvisel. Az egyik legfontosabb része ennek a szövegei. Sokszor komoly témákat feszegetnek, hatásosan és jól megírva, őszinteséggel és cenzúra nélkül. Persze vannak lazább számai, amik meg a másik véglet. Ezek is ízlésesek és igen viccesek. Nem csak komolykodni tud, hanem bolondozni, és öröm látni ezt a két végletet egy emberben, miközben sose megy a minőség rovására.

Másfelől ott vannak a klipjei, amik minden esetben magasabb színvonaltat képviselnek a sok éves átlag. Ha komoly, akkor szinte filmes beütésű, ha bulizósabb, akkor kellően humoros és bolondos videókat hoz. Hozzunk is pár példát miért ezek a szuperlatívuszok és utána mindenki eldönti mi igaz belőle.

WINGS

Az egyik legjobb száma, véleményem szerint. Felületes néző azt hiheti, hogy egy Nike reklám az egész, miközben valójában a nagy cégeket bírálja benne, hogyan ültetik már gyerekkorban el a fogyasztási kényszert. Mestermű.

THRIFT SHOP

Ez a leghíresebb száma, és az egyik legmókásabb is, nem másról mint a turkálókról. Miközben azért van egy olyan rétege is, ami a kissé elanyagiasodott világunk ostorozza.

SAME LOVE

Sok zenész nyíltan áll a melegek jogai mellé, de a rappereknél mégsem olyan elterjedt ez. Ő mégis vállalja, hogy támogatja őket és szembeszáll a sztereotípiákkal.

AND WE DANCED

Egy vidám dal a bulizásról és a táncolásról, kiváló választás házibulikba. De lehet, hogy többről is szól? Ez nem kérdés, csak kicsit jobban oda kell figyelni a szövegre.

OTHERSIDE

Ezzel a számmal nyíltan szembemegy a legtöbb kortársával azzal, hogy kritizálja a többi rapper témáit és felhívja a figyelmet arra, milyen hatással lehet ez az adott zene rajongótáborára. Erőteljes és őszinte darab, mondhatni példaértékű.

Mennyire kötelező?

1 – 2 – 3 – 4 – 5 – 6 – 7 - 8 - 9 - 10

Kedvenc albumunk – The Heist

"And trust me it's not dope to be 25 and move back to your parent's basement
I've seen my people's dreams die
I've seen what they can be denied"

Vannak zenék amik sokszínűek és változatosak. Vannak, akik szeretik keverni a stílusokat, de amit a Rehab művel az már a pofátlanság határát súrolja. A dolgomat is eléggé megnehezítik amikor be kéne zenéjüket határolnom valahova, mert ha csak annyit mondok, hogy rap-rock akkor hazudok. Ez több annál. Inkább hajaz egy válogatáslemezre, és nem csak a stílusbeli sokszínűség miatt, hanem mert tényleg a mindenből a legjobb van jelen.

Amerikai banda, viszonylag underground körökből, első lemezek erősen hiphopos vonala, csillapodott és letisztult Graffiti the World albumra, amit először 2005-ben adtak ki, majd újravették hozzácsaptak pár új nótát és megszületett a végleges verziója, ami amúgy messze a legjobb anyaguk. Persze ezt nem jelenthetem ki tényként.

A következő Welcome Home már sokkal kevésbé lett sokszínű, mert nagyon rákattantak a countrys vonalra (ettől még jó lemez), az idei már kicsit sokszínűbb annál, de nem jobb. Persze még azon is van egy rakás remek darab. Aztán meg mostanában minden album után kiadnak egy-egy Fixtape korongot, amikben hiphoposítanak, vagy csak szimplán átdolgoznak számokat.

Nem fogok számonként elemezni, de ahhoz, hogy megértsük mi is adja meg zenéjük varázsát némileg meg kell őket vizsgálni külön-külön is, például a Graffitis albumukon keresztül. A legtöbben egy számon belül kevernek stílust stílussal, de ők sokszor inkább számonként vesznek egyet és annak minden jellegzetességét.

Merészen indít egy olyan rap szerzeménnyel, ami az album összképét tekintve remek indítás, de a metálosabbak könnyen sarokba hajíthatják és leköphetik az egészet ezt hallva, mert itt még utalás sincs semmiféle gitárokra vagy későbbi hangszerekre. Mondanom sem kell, hogy ettől független nagyon hangulatos darab. Ha bátor volt az előző, akkor a Bump szám személyében jött folytatás végleg megadja a kegyelemdöfést, azoknak a kőarcoknak akik még végigizzadták az első darabot. Itt az énekes habár rockosabb alapra is, de robotos hangon szaval olykor, megmutatva hogy az elektronikát is bele tudják keverni imidzsükbe, méghozzá zseniálisan. Akik a harmadik számig maradtak, azok minden bizonnyal imádni fogják a zenekart. A Chest pain egy egyértelműen raprock szám, a stílus egyszerűségével és lendületével, amit a refrénben oly ötletesen meg-meg bontanak. Az 1980 egy csont hip-hop darab, mondanom sem kell, hogy a stílus minden jellemzőjével, és olyan eltalált hangulattal, ami méltán teszi az album egyik fénypontjává a dalt. A címadó dal kissé visszafogottabb és a szövegen lesz több hangsúly. Apropó, ha már szövegek, akkor említsük meg, hogy abban sem teljesít alul a Rehab, általában remekül illeszkednek a hangulatra, lazább szám lazább szöveg, komoly szám komoly szöveg alapon.

            Az az igazság, hogy fénypontból bőven kijut az albumra mert a Bartender nem véletlenül a leghíresebb darabja a korongnak és a bandának. Bár a régi verziókkal van elárasztva az internet, ez a country-féle újragondolás még több színt visz ebbe a melodikusabb, éneklősebb nótába. És itt abba is hagynám, hogy végigmegyek a számokon, mert mindenki érzi mire akartam kilyukadni. Lesznek itt még igazi tökös rockdarabok, rapek, raggies érzet és minden, ami szem-száj ingere. Kivéve hogy a fülé. Nem tudom nem megemlíteni a megdöbbentő szövegű, és annál szomorúbb Red Water darabot, ami egy üzletember öngyilkosságáról szól, ahogy az énekes gyerekkori önmaga látta (vagy költői énje).

            Úgy kellett a Rehab ahogy, börtönben a folyékony szappan. Mert nehéz ilyen sok stílus mellett stabil és széleskörű rajongótábort kialakítani, ők mégis bevállalták, az eredmény meg magáért beszél. Minden ember sokszínű és percenként változik a hangulatunk is. A banda zenéjében is valahogy ezt lehet érezni. Mondhatnánk persze, hogy aki sokat akar markolni, annak sikerül általában a legkevesebbet, de ők ezt a markolást nagyon profin és biztos kézzel tették.

Kinek ajánljuk? Mindenkinek, aki nem egy stílust szeret, hanem a jó zenét. Mihez ajánljuk? Számonként változó. Nagyon. Meddig lesz az mp3-lejátszón? Sok ideig, ez garantált. Emészthetőségi faktor – Nem olyan bonyolult zene, sokszor kifejezetten slágeres.

 

Kedvenc albumunk: Graffiti the World (2008)

Mennyire kötelező?

1 – 2 – 3 – 4 – 5 – 6 – 7 - 8 - 9 - 10

"This will be my last tattoo
To cover the memory of someone I thought I'd always need
Cover her name with a smoking gun
Make it hurt as much as possible and make it bleed"

Toby McKeehan, vagy ahogy jobban ismeretes tobyMac Grammy-díjas szólóénekes. Ha csak azt mondjuk, hogy hip-hop, pop, rock, rapcore akkor nem hiszem, hogy sikerült beazonosítani. Mindenből egy pici, de mégis egységes popzenévé áll össze, és abból is az egyik legjobbá. Keresztény előadó egyébként, de ez senkit se riasszon el, mert nem zsoltárokat éneklő papról van szó. Egy szimpatikus családcentrikus többszörös apa, akinek lazaságát a legtöbb rocksztár megirigyelné. Valahogy természetesen jön belőle. Anno egy DC Talk nevű formációban kezdte, de az igazi sikereket szólóban érte el.

I'm for you (2007)

Kiknek ajánljuk? – Gyakorlatilag mindenkinek, akik szeretik az igényes és poposabb életvidám zenéket, ami mer kísérletezni és nyitni más műfajok felé.

Mikorra ajánjuk? – Tanuláshoz, mozgáshoz, tánchoz, az élethez magához.

Szövegek? – Mint már említettük keresztény zene, úgyhogy elő fog kerülni itt Jézus és haverjai, de nem zavaró és demagóg módon. Szóval akik vevők erre azok nem fognak csalódni, de a magamfajta pogányoknak sem zavaró. 

Changed Forever (2010)

Meddig lesz az mp3 lejátszón? – Egy két hónapig biztos. De lesz olyan szám, ami évekig is ott ragad.

Emészthetőségi faktor – A legtöbb száma könnyen emészthető és rögtön a fülbe mászik. A többi meg másodszorra.

Kedvenc albumunk: Tonight vagy Portable Sounds (nem tudunk dönteni)

 „But hey, Devil, go on,

get your junk out of here.

I don't need you!

I don't need you!”