Vannak zenék amik sokszínűek és változatosak. Vannak, akik szeretik keverni a stílusokat, de amit a Rehab művel az már a pofátlanság határát súrolja. A dolgomat is eléggé megnehezítik amikor be kéne zenéjüket határolnom valahova, mert ha csak annyit mondok, hogy rap-rock akkor hazudok. Ez több annál. Inkább hajaz egy válogatáslemezre, és nem csak a stílusbeli sokszínűség miatt, hanem mert tényleg a mindenből a legjobb van jelen.

Amerikai banda, viszonylag underground körökből, első lemezek erősen hiphopos vonala, csillapodott és letisztult Graffiti the World albumra, amit először 2005-ben adtak ki, majd újravették hozzácsaptak pár új nótát és megszületett a végleges verziója, ami amúgy messze a legjobb anyaguk. Persze ezt nem jelenthetem ki tényként.

A következő Welcome Home már sokkal kevésbé lett sokszínű, mert nagyon rákattantak a countrys vonalra (ettől még jó lemez), az idei már kicsit sokszínűbb annál, de nem jobb. Persze még azon is van egy rakás remek darab. Aztán meg mostanában minden album után kiadnak egy-egy Fixtape korongot, amikben hiphoposítanak, vagy csak szimplán átdolgoznak számokat.

Nem fogok számonként elemezni, de ahhoz, hogy megértsük mi is adja meg zenéjük varázsát némileg meg kell őket vizsgálni külön-külön is, például a Graffitis albumukon keresztül. A legtöbben egy számon belül kevernek stílust stílussal, de ők sokszor inkább számonként vesznek egyet és annak minden jellegzetességét.

Merészen indít egy olyan rap szerzeménnyel, ami az album összképét tekintve remek indítás, de a metálosabbak könnyen sarokba hajíthatják és leköphetik az egészet ezt hallva, mert itt még utalás sincs semmiféle gitárokra vagy későbbi hangszerekre. Mondanom sem kell, hogy ettől független nagyon hangulatos darab. Ha bátor volt az előző, akkor a Bump szám személyében jött folytatás végleg megadja a kegyelemdöfést, azoknak a kőarcoknak akik még végigizzadták az első darabot. Itt az énekes habár rockosabb alapra is, de robotos hangon szaval olykor, megmutatva hogy az elektronikát is bele tudják keverni imidzsükbe, méghozzá zseniálisan. Akik a harmadik számig maradtak, azok minden bizonnyal imádni fogják a zenekart. A Chest pain egy egyértelműen raprock szám, a stílus egyszerűségével és lendületével, amit a refrénben oly ötletesen meg-meg bontanak. Az 1980 egy csont hip-hop darab, mondanom sem kell, hogy a stílus minden jellemzőjével, és olyan eltalált hangulattal, ami méltán teszi az album egyik fénypontjává a dalt. A címadó dal kissé visszafogottabb és a szövegen lesz több hangsúly. Apropó, ha már szövegek, akkor említsük meg, hogy abban sem teljesít alul a Rehab, általában remekül illeszkednek a hangulatra, lazább szám lazább szöveg, komoly szám komoly szöveg alapon.

            Az az igazság, hogy fénypontból bőven kijut az albumra mert a Bartender nem véletlenül a leghíresebb darabja a korongnak és a bandának. Bár a régi verziókkal van elárasztva az internet, ez a country-féle újragondolás még több színt visz ebbe a melodikusabb, éneklősebb nótába. És itt abba is hagynám, hogy végigmegyek a számokon, mert mindenki érzi mire akartam kilyukadni. Lesznek itt még igazi tökös rockdarabok, rapek, raggies érzet és minden, ami szem-száj ingere. Kivéve hogy a fülé. Nem tudom nem megemlíteni a megdöbbentő szövegű, és annál szomorúbb Red Water darabot, ami egy üzletember öngyilkosságáról szól, ahogy az énekes gyerekkori önmaga látta (vagy költői énje).

            Úgy kellett a Rehab ahogy, börtönben a folyékony szappan. Mert nehéz ilyen sok stílus mellett stabil és széleskörű rajongótábort kialakítani, ők mégis bevállalták, az eredmény meg magáért beszél. Minden ember sokszínű és percenként változik a hangulatunk is. A banda zenéjében is valahogy ezt lehet érezni. Mondhatnánk persze, hogy aki sokat akar markolni, annak sikerül általában a legkevesebbet, de ők ezt a markolást nagyon profin és biztos kézzel tették.

 

Kinek ajánljuk? Mindenkinek, aki nem egy stílust szeret, hanem a jó zenét. Mihez ajánljuk? Számonként változó. Nagyon. Meddig lesz az mp3-lejátszón? Sok ideig, ez garantált. Emészthetőségi faktor – Nem olyan bonyolult zene, sokszor kifejezetten slágeres.

 

Kedvenc albumunk: Graffiti the World (2008)

 

Mennyire kötelező?

1 – 2 – 3 – 4 – 5 – 6 – 7 - 8 - 9 - 10

 

"This will be my last tattoo
To cover the memory of someone I thought I'd always need
Cover her name with a smoking gun
Make it hurt as much as possible and make it bleed"