November második napján jelent meg az elmúlt húsz év egyik legmeghatározóbb zenekarának a tízedik lemeze. Ez a együttes nem más, mint a nu metál egyik atyja, név szerint a Korn. Az egyike formációknak, akik Ross Robinson keze alatt egy új műfaj létrehozói és úttörői voltak. De a Korn nem csak abban tűnik ki, hogy egy teljesen egyedi és máig utánozhatatlan hangzást hozott a rockzenébe, hanem azon kevés együttesek között van, akik albumról albumra meg tudnak újulni.
Minden lemezük egy teljesen más arcot mutat és hangulatot áraszt, nincs két egyforma, még csak hasonló sem, mégis a Korn aura mindet ugyanúgy belengi. Az a mély, súlyos, kissé misztikus, kissé borongós, és nem kissé beteges világ, ami nagyban köthető korunk egyik legnagyobb énekes-zsenijéhez, Jonathan Davishez. Bár hiba lenne, ha ennél kisebb jelzőkkel illetnék a többi jelenlegi- vagy extagot. A történetüket nem fogom leírni, ezeket mindenki megtalálja a neten, viszont a zeneakadémia most egy toplistával tiszteleg a bakersfieldi ötösfogat előtt.
Egy banda előtt, akik nem csak új stílust hoztak létre, hanem állandóan próbálkoznak valami újjal előállni, még ha ez kockázatosabb is, mint az a biztonsági játék, amit a legtöbb zenekar játszik mai napig.
10. Korn III: Remember Who You Are (2010)
Tavaly az eredeti producerükkel próbáltak visszatérni a gyökerekhez. Ez amúgy is divat mostanság. Ha nem is teljesen sikerült ez, attól még a lemezen semmi szégyellnivaló nincs. Egyik legnyersebb munkájuk lett, ami furcsának is hatott tőlük 2010-ben, de remekül reprezentálta, hogy mindenféle effektek nélkül is tudnak még jó zenét írni. Ennek ellenére ezt kellett utolsó helyre raknom. Nem azért mert rossz, hanem mert a többi jobb. Nagy a különbség.
Hallgass bele: Let the Guilt Go, Oildale, Pop a pill
09. The Path of Totality (2011)
Csalódtam ebben az albumban, de talán ez kissé az én hibám is. Olyan magas elvárásokat támasztottam, hogy azokon szinte lehetetlen lett volna nem elhasalni. A Korn és a dubstep keveredése zseniális ötlet, nagyon passzolnak egymáshoz. Mindkettő nagyban táplálkozik a basszusokból és ha a Korn beteges és misztikus dallamvilágát hozzáadjuk az egyik legőrültebb elektronikai stílushoz, akkor abból nem sülhet ki rossz. Nos, nem is sült. Viszont jobb is lehetett volna, mert úgy érzem rengeteg ziccer maradt el ezen a korongon. A lemez előtti két beharangozó nóta (Get Up, Narcissistic Cannibal) olyan szintet állított fel, amit sajnos a legtöbb számnak végül nem sikerült megugrania. Először a zenekar történetében majdnem előfordult, hogy pár számot egyenesen középszerűnek és unalmasnak titulálhatnánk, viszont az elektronika megmenti őket ettől, vagyis legalább próbálja kendőzni. Nem kérdés, hogy ez is sokat forogni, és több rajta a jó szám, mint a nem, de azt reméltem, hogy olyanokat írhatok majd, hogy újabb forradalmat indítottak egy elejétől végéig zseniális albummal. Higgyétek el, magamnak volt a legnehezebb beismerni, hogy nem tehetem.
Hallgass bele: Narcissistic cannibal, Way too far, Fuels the comedy
08. Untitled album (2007)
Valahogy nagyon más ez lemez, mint a többi. Pedig van ami elsőre sokkal jobban különbözik, de ez teljesen új alapokra helyezte a Korn zenéjét. Mintha mindent stílusjegyüket újragondolták volna és megforgatták volna valamiféle fúziós pácban. Az eredmény itt is egy teljesen új Korn élmény, persze az már nem meglepetés, hogy ez is működik. Kevés számra tudnám azt mondani, hogy nem hibátlan, de bele tudnék kötni, ha nagyon akarnék. Mégis együtt egy olyan dalcsokrot alkotnak, ami még az ő szerteágazó diszkorgráfiájukban is kilóg kicsit a sorból.
Hallgass bele: Hold on, Kiss, Sing Sorrow
07. See You on the Other Side (2005)
Ez az első lemez, amit már nem az eredeti felállásban rögzítettek, jött is a sav rájuk, hogy Head nélkül már nem az igazi, de ezt minden albumoknál megkapják valakitől, hogy már nem az igazi a Korn, szóval ezeket engedjük is el fülünk mellett. Az anyag tömve van jó számokkal, és talán ez a legslágeresebb és legemészthetőbb is a tíz közül. Mennyiségen sem spóroltak, a két korongos verzión 17 szám kapott helyett és egyikre sem tudnám nyugodt szívvel azt mondani, hogy nem hiányozna. Kevés művükbe van belepasszírozva ennyi ötlet és sokszínűség.
Hallgass bele: Throw me away, Love song, Liar
06. Take a Look in the Mirror (2003)
Mit kell tudni erről? Például, hogy ez az utolsó kiadványuk az eredeti felállásban. Meg azt hogy ez talán a legkevésbé egységes lemez mind közül. Ez nem feltétlen negatív dolog, inkább egy észrevétel. Mondhatnánk, hogy olyan mintha az addigi öt album lemaradt számai lennének, de ahhoz túl jók. Egyszerűen csak egy remek lemez, remek számokkal, amiből valahogy hiányzik a kohézió, ami 9 egységes album mellett inkább érdekes, mint bármennyire is frusztráló. Egy szimplán jó bandának lehetne a bestof-ja, de nekik csak egy közönséges mezei korongjuk. Az aurája mindenképpen tanítanivaló.
Hallgass bele: Counting on Me, Break some off, Y'all Want A Single
05. Life Is Peachy (1996)
Ez talán a legsötétebb és legbetegebb kiadványuk. Olyan mintha egy őrült tudatába merülnénk alá, aki amúgy is épp be van állva. Hátborzongatónak tűnik? Nos, az album bizony ilyen. Ez még csak a második album volt, de már itt látszott, hogy mernek kísérletezni, mert merőben eltér a bemutatkozó művüknél. Amúgy innentől kezdve a listán (ezt is beleértve persze) nyugodtan tekinthetjük az összes lemezt maximális pontos zseniális alkotásnak. Csak hogy ne kelljen mindig mondanom.
Hallgass bele: Chi, A.D.I.D.A.S., Wicked
04. Issues (1999)
Ez a lemez klasszikus. Ez tény. Ha nem próbáltam volna némi objektívságot belevinni a listába, akkor könnyen lehet, hogy az ezüstéremig csúszott volna fel az Issues. A többi lemezzel ellentétben ez tele van kis átvezetőkkel, amik tovább növelik az egységet. Kevés hangulatosabb zene van a világon, mint ez. Lehetnek sokszínűbbek, profibbak vagy fülbemászóbbak, de hangulatosabbak nem igen. Az aura, amit elejétől végéig körbelengi egyszerűen utánozhatatlan. Számonként lebontva megállapíthatjuk, hogy külön-külön is megállják a helyüket, de úgy nem érdemes vizsgálni. Ez nem egy, hanem az album. A zene egyetemes történetébe sok helyen nyomott hagyott a Korn, ez a lemez például az egységesség és a hangulatosság egyik legjobb iskolapéldája a „Hol kezdődik a jó album?” fejezetben.
Hallgass bele: Falling away from me, Make me bad, 4U
03. Follow the Leader (1998)
Itt volt talán az egyik legélesebb a váltás, amikor is a Life is Peachy után előálltak egy ilyen albummal. Súlyos és borongós maradt, de teljesen más megvilágításban. Nem egy rappel tarkított tétel van rajta, amik elsőre kilógnak, de pár hallgatás után rájön az ember, hogy ez a kettőség adja meg a lemez ízét. Sokaknak ez a kedvenc Kornja, nincs gyengepontja, az első hangtól az utolsóig mestermű. Nehéz ezt még bővebben kifejteni, hallani kell.
Hallgass bele: Freak on a leash, B.B.K., Got the life
02. Korn (1994)
A lemez, amivel minden indult. A lemez, amivel a Korn lefektette a nu metál egyik alapkövét. A lemez, ami zenetörténelmet írt. Nehéz róla nem szuperlatívuszokban beszélni, hisz ennyi idő távlatából sem vesztett semmit fényéből, ma is bárhol megállná a helyét, nem csak az idő szépítette meg. Akkoriban meg egyenesen forradalminak tűnhetett. A Kornnak sikerült már az első kiadványukkal kivívni mindenki tiszteletét és már akkor elfoglalták az őket megillető helyüket a legendák közt, amit az utána lévő albumokkal betonoztak véglegessé.
Hallgass bele: Blind, Clown, Shoot and ladders
01. Untouchables (2002)
Hagyjuk azt, hogy ez a Korn legjobb lemeze, mert így nem elég pontos. Ez a világ legjobb lemeze. Még úgy is, hogy van benne egy-két dal, ami kicsit háttérbe szorul, igen, még így is az. Ez a lemez a legsúlyosabb az egész életművűkben. Olyan mélyre áss alá az emberi lélekben, hogy amíg nem hallottad az Untouchablest, azt sem tudtad, hogy ezek a mélységek léteznek. Hátborzogató, amit teremtettek, az ember nehezen hiszi el, hogy ennyi eposzi nagyságú, mély és súlyos számot fel lehet passzírozni egy cd-re. Pedig lehet. Itt a bizonyíték. Ez az album minden hibájával együtt mutatja meg azt, hogy hol kezdődik a tökéletesség.
Hallgass bele: Here to stay, Thoughtless, I’m hiding, Hating
A Kornban minden benne van, ami egy jó zenekarba kell. Sokszínűség, kísérletezés, folyamatos megújulás, zseniális témák, profi zenészek. A gyönyörű énektémáktól, a vad hörgésekig. Minden munkájuk minőségi, hiába húzza állandóan valaki a száját, hogy ez már nem hiteles. Szerintem pedig pont attól hitelesek, hogy mindig azt játszanak és úgy, amit akarnak, fittyet hányva az elvárásokra. De persze akik mindig új utakat taposnak ki számíthatnak is az ilyen kritikákra, viszont ők is fogják a legértékesebb dolgokat megalkotni, még ha ezt sokszor majd csak utólag is ismerik el.
Utolsó kommentek