NemZeneakadémia

Vannak zenék amik sokszínűek és változatosak. Vannak, akik szeretik keverni a stílusokat, de amit a Rehab művel az már a pofátlanság határát súrolja. A dolgomat is eléggé megnehezítik amikor be kéne zenéjüket határolnom valahova, mert ha csak annyit mondok, hogy rap-rock akkor hazudok. Ez több annál. Inkább hajaz egy válogatáslemezre, és nem csak a stílusbeli sokszínűség miatt, hanem mert tényleg a mindenből a legjobb van jelen.

Amerikai banda, viszonylag underground körökből, első lemezek erősen hiphopos vonala, csillapodott és letisztult Graffiti the World albumra, amit először 2005-ben adtak ki, majd újravették hozzácsaptak pár új nótát és megszületett a végleges verziója, ami amúgy messze a legjobb anyaguk. Persze ezt nem jelenthetem ki tényként.

A következő Welcome Home már sokkal kevésbé lett sokszínű, mert nagyon rákattantak a countrys vonalra (ettől még jó lemez), az idei már kicsit sokszínűbb annál, de nem jobb. Persze még azon is van egy rakás remek darab. Aztán meg mostanában minden album után kiadnak egy-egy Fixtape korongot, amikben hiphoposítanak, vagy csak szimplán átdolgoznak számokat.

Nem fogok számonként elemezni, de ahhoz, hogy megértsük mi is adja meg zenéjük varázsát némileg meg kell őket vizsgálni külön-külön is, például a Graffitis albumukon keresztül. A legtöbben egy számon belül kevernek stílust stílussal, de ők sokszor inkább számonként vesznek egyet és annak minden jellegzetességét.

Merészen indít egy olyan rap szerzeménnyel, ami az album összképét tekintve remek indítás, de a metálosabbak könnyen sarokba hajíthatják és leköphetik az egészet ezt hallva, mert itt még utalás sincs semmiféle gitárokra vagy későbbi hangszerekre. Mondanom sem kell, hogy ettől független nagyon hangulatos darab. Ha bátor volt az előző, akkor a Bump szám személyében jött folytatás végleg megadja a kegyelemdöfést, azoknak a kőarcoknak akik még végigizzadták az első darabot. Itt az énekes habár rockosabb alapra is, de robotos hangon szaval olykor, megmutatva hogy az elektronikát is bele tudják keverni imidzsükbe, méghozzá zseniálisan. Akik a harmadik számig maradtak, azok minden bizonnyal imádni fogják a zenekart. A Chest pain egy egyértelműen raprock szám, a stílus egyszerűségével és lendületével, amit a refrénben oly ötletesen meg-meg bontanak. Az 1980 egy csont hip-hop darab, mondanom sem kell, hogy a stílus minden jellemzőjével, és olyan eltalált hangulattal, ami méltán teszi az album egyik fénypontjává a dalt. A címadó dal kissé visszafogottabb és a szövegen lesz több hangsúly. Apropó, ha már szövegek, akkor említsük meg, hogy abban sem teljesít alul a Rehab, általában remekül illeszkednek a hangulatra, lazább szám lazább szöveg, komoly szám komoly szöveg alapon.

            Az az igazság, hogy fénypontból bőven kijut az albumra mert a Bartender nem véletlenül a leghíresebb darabja a korongnak és a bandának. Bár a régi verziókkal van elárasztva az internet, ez a country-féle újragondolás még több színt visz ebbe a melodikusabb, éneklősebb nótába. És itt abba is hagynám, hogy végigmegyek a számokon, mert mindenki érzi mire akartam kilyukadni. Lesznek itt még igazi tökös rockdarabok, rapek, raggies érzet és minden, ami szem-száj ingere. Kivéve hogy a fülé. Nem tudom nem megemlíteni a megdöbbentő szövegű, és annál szomorúbb Red Water darabot, ami egy üzletember öngyilkosságáról szól, ahogy az énekes gyerekkori önmaga látta (vagy költői énje).

            Úgy kellett a Rehab ahogy, börtönben a folyékony szappan. Mert nehéz ilyen sok stílus mellett stabil és széleskörű rajongótábort kialakítani, ők mégis bevállalták, az eredmény meg magáért beszél. Minden ember sokszínű és percenként változik a hangulatunk is. A banda zenéjében is valahogy ezt lehet érezni. Mondhatnánk persze, hogy aki sokat akar markolni, annak sikerül általában a legkevesebbet, de ők ezt a markolást nagyon profin és biztos kézzel tették.

Kinek ajánljuk? Mindenkinek, aki nem egy stílust szeret, hanem a jó zenét. Mihez ajánljuk? Számonként változó. Nagyon. Meddig lesz az mp3-lejátszón? Sok ideig, ez garantált. Emészthetőségi faktor – Nem olyan bonyolult zene, sokszor kifejezetten slágeres.

 

Kedvenc albumunk: Graffiti the World (2008)

Mennyire kötelező?

1 – 2 – 3 – 4 – 5 – 6 – 7 - 8 - 9 - 10

"This will be my last tattoo
To cover the memory of someone I thought I'd always need
Cover her name with a smoking gun
Make it hurt as much as possible and make it bleed"

(Megesküdtem volna, hogy már bemutattuk. De vagy eltűnt, vagy csak képzelődtem.)

A Napra zenekar kis hazánk egyik legelismertebb világzenei képviselője. A magyar népzenét keverik elektromos gitárral és még ki tudja mivel. Both Miklóst méltán tartják Magyarország egyik legjobb gitárosának, mert olyan dolgokat nyom le, hogy az ember nem tudja hova kapni a fejét, és emelett még énekel is. Persze van női énekes is az elbűvölő Krámli Kinga személyében. Elképesztő zene ez, nagyon egyedi hangulattal és rendkívül szerteágazó repertoárral. 2008-ban megnyerték a Fonogram-díjat a “Jaj, a Világ” albumukkal. Talán még idebiggyesztem érdekességnek, hogy a Subscribe fel akarta dolgozni a Pici Ház című számukat, de végül saját szám kerekedett belőle (Álomtégla). A szövegek is zseniálisak. Sokszor kiparodizálják a népköltészetet, miközben a tiszteletüket is leróják mellette. Máskor meg beleborzongsz, olyan megrázó. Nem olyan régóta letöthető a legújabb EP-jük a honlapukról.

Kinek ajánljuk? Aki kicsit is nyitott a különleges dolgokra, hallgasson bele. Mihez ajánljuk? Bármihez, de tényleg. Vannak számaik, amik kifejezetten viccesek és vannak olyanok, amitől görcsbe rándul az ember gyomra, olyan szomorú. Meddig lesz az mp3-lejátszón? Ha ráérzel, akkor nagyon sokáig. Emészthetőségi faktor - Mindeképp többször kell meghallgatni, de higgyük el megéri.

 

Kedvenc albumunk: Holdvilágos

Mennyire kötelező?

1 – 2 – 3 – 4 – 5 – 6 – 7 - 8 - 9 - 10

"A kertem alján, játszódik a vég
És ezt te sem szeretnéd
A szárnyunk suhog már
És a lábunk mozog még
Az égnek kéke, a felhők tengere
Ez az igazi sötétség
Csak a farkasvonyítás a miénk" 

Ha már megvolt a történelmi századik bejegyzés legyen itt egy válogatás is. Miért ne? Tíz (plusz egy) zene, amit bűn nem ismerni, ha kedveled a stílusát. Megpróbáltam viszonylag mindenhova belenyúlni.

Hát eljött az idő, itt a századik bejegyzés. Képzeljetek magasztos zenét és tűzijátékot a háttérbe. Voltak már 2010-ben és ’11-ben is szárnypróbálgatásai a blognak, de idén februártól kezdett igazán komolyan elindulni és összesen már vagy ötvenezren látogatták meg az oldalt (nagy része az origonak köszönhetően). Természetesen ennek töredéke csak a hűséges olvasók csoportja. Főleg nekik jár a köszönet.

A honlap célja amúgy továbbra is jó zenék népszerűsítése, semmi több. Nem akarunk szidni senkit, és maximálisan elutasítjuk a beszűkültséget. Minden stílusban tucatnyi jó zene van, butaság lenne elvből utálni egy műfajt. Ugyanígy van egy csomó előadó, amit az önjelölt zseni kritikusok imádnak szidni és lenézni, de nem szabad hallgatni rájuk. Ha valamit szeretünk hallgatni, akkor az ott el is dőlt, hogy jó zene-e. Több szempontot nem kell figyelembe venni.

A másik, amit mostanában sokszor hallani, hogy a mai zene rossz. Hogy régen milyen szép volt, amikor még a zene igazi volt. Na igen. Ez nem csak bődületes közhely, hanem hülyeség is. Csak annyit bizonyít, hogy az illető lusta utánanézni, vagy magyar kereskedelmi rádiókat hallgat. Esetleg mindkettő egyszerre. Rengeteg ma a jó zene, és az internetnek hála meg is találhatjuk mindet. Igaz, sok szenny is elárasztja a csatornákat, de csak keresni kell, semmi több. Vagy a blogunkat olvasni. Az legjobb módszer, brit tudósok igazolták hangyákon.

Hetek kérdése, hogy legyen valami egyedi és fantasztikus kinézete az oldalnak, meg menüpontok, hogy mindenki tudjon nyugodtan aludni. Arra is gondoltam, hogy minden hónap végén az aktuális eseményekről lenne itt egy összefoglaló. Lemezmegjelenések, új számok, koncertek, stb. Az lenne a lényeg, hogy az olvasók, azaz a ti gondolataitok lennének ott összegyűjtve. Például megjelenik egy lemez, ami érdekel és meghallgattad és elküldöd a véleményed róla. Nagyon egyszerű, ezeket gyűjtenénk össze. Persze ez csak egy ötletcsíra, még csiszolódik.

Végül és utolsó sorban pedig legyen itt valami szokatlan. Történt pár napja, hogy nem volt vendég a kocsmában, ahol épp csaposkodtam. Van ez így hétköznap vidéken. Egy barátom viszont ott volt, és egy gitár is szóval adta magát a baromkodás. Egy guitar heros mikrofon segítségével született, viszonylag rövid idő alatt ez a világsláger. A szöveg csak halandzsa, ne keressetek értelmet benne, ami van, az véletlen. Azért osztom meg, hogy ne vegyetek se minket, se a honlapot túl komolyan, mert nem szabad. Olyan ez az egész honlap, mint maga a zene.

Amint komolyan vesszük, elveszik a lényege.

Nomy egy svéd szólóénekes, aki a rock műfajában tevékenykedik. Igazából egy egyszemélyes zenekar, kiadó nélkül. Persze ituneson le lehet tölteni, nem kell aggódni a kenyeréért. Az éneket és a gitárt ő nyomja, lehet a dobot is, erről nem találtam infót. A lényeg, hogy így kiadó nélkül pusztán az internetre támaszkodva toborozza a közönségét, és mivel jó zene, az jön is. Jelölték is a svéd Grammy díjra az év innovátora kategóriában. A zenéje amúgy fantasztikus, mármint a nagy része. A Song or Suicide albuma mindenképp kötelező minden rockzenét kedvelő embernek. Ez nem egy zenekar, hanem egy ember egyénisége és gondolatai jönnek át a hangszórókon. A hangszerek játéka kiváló, van tomboló refréntől a balladáig minden, a szöveg meg sokszor egyenesen zseniális. Mi kell még?

Ez az ember egy isten

Mihez ajánljuk? Hirtelen hangulatváltozásokhoz. Őrjöngjünk kicsit rá, majd szomorkodjunk együtt vele. Emészthetőségi faktor – Nem kell sok idő, hogy megszeressük ezt az embert. Meddig lesz az mp3 lejátszón? Amíg szimpatikus a fazon.

Kedvenc albumunk: Song Or Suicide

Mennyire kötelező?

1 – 2 – 3 – 4 – 5 – 6 – 7 - 8 - 9 - 10

"No one's gonna love you when you're old
That's what they told you better stay young baby
No one's gonna care when you are gone
So if you're done you better die young baby"